|
SCHOLIEN
UND ANMERKUNGEN |
|
|
1 |
- Hypothesis
- Ἐπιγράφεται μὲν τὸ εἰδύλλιον Συρακόσιαι ἢ Ἀδωνιάζουσαι. ὑποτίθεται
δέ τινας Συρακοσίας τὸ γένος παρεπιδημούσας ἐν Ἀλεξανδρείᾳ καὶ
κατὰ σύνταξιν ἐπὶ θέαν ἐξιούσας τῆς πομπῆς τοῦ κοσμηθέντος Ἀδώνιδος
ὑπὸ Ἀρσινόης τῆς Φιλαδέλφου γυναικός. ἔρχεται δὲ Γοργὼ πρὸς Πραξινόαν
καὶ παραλαβοῦσα αὐτὴν ἐξέρχεται ἐπὶ τὴν θέαν. παρέπλασε δὲ τὸ
ποιημάτιον ἐκ τῶν παρὰ Σώφρονι Ἴσθμια Θεωμένων (Com.gr.fgm. I
1,155 Kaibel) καὶ κεχωρισμένον ἐστὶ τοῦ ποιητικοῦ προσώπου. ἔθος
δὲ εἶχον οἱ κατ' Ἀλεξάνδρειαν ἐν τοῖς Ἀδωνίοις διακοσμήσαντες
τὰ εἴδωλα τοῦ Ἀδώνιδος μετὰ τῶν νομιζομένων ἐπὶ τὴν θάλασσαν κομίζειν.
αἱ δὲ Συρακόσιαι ἐξελθοῦσαι τῶν οἴκων θαυμάζουσι τὸν ὄχλον καὶ
ὅσα ἐν τῷ ὄχλῳ. διαγράφει δὲ ὁ Θεόκριτος ἐπιδημήσας ἐν Ἀλεξανδρείᾳ,
χαριζόμενος τῇ βασιλίδι, τόν τε σκυλμὸν καὶ βιασμὸν τῶν ἀνδρῶν
καὶ ᾄδουσάν τινα καὶ τὴν πολυτέλειαν τῆς Ἀρσινόης δι' ᾠδῆς ἀπαγγέλλουσαν.
|
|
- Eingangsszene
- ἡ Γοργὼ δέ φησι πρὸς τὴν θεράπαιναν ὅτι "ἔνδον ἐστὶν ἡ
Πραξινόα;" πρὸς ἣν ἡ δούλη "ὡς χρονία", λέγει,
"Γοργὼ φίλη" ἀντὶ τοῦ ὡς διὰ χρόνου. εἶτα μικρὸν διαστήσασα
ἐπάγει "ἐνδοῖ" ἀντὶ τοῦ ἔνδον.
Richtiger: Gorgo hat das Haus betreten und fragt die Dienerin
der Praxinoa, ob ihre Herrin im Haus sei. Praxinoa hort die Frage
und gibt selbst Antwort.
|
2 |
- ὅρη
- ὅρη, ὁρῆτε - dor. Imp. Prs. st. ὅρα, ὁρᾶτε. ὁρᾶν hat hier die
Bedeutung von "sich nach etwas umsehen, etwas besorgen"
(vgl. Soph.Ai.1165; wie videre Cic.Att.5,1)
|
3 |
- ποτίκρανον
- προσκεφαλίδα
|
4 |
- ἀλεμάτω
- ἤγουν τῆς ἐπιπόνου. μόλις πρὸς ὑμᾶς ἐσώθην ἀπὸ τοῦ ὄχλου καὶ
τῶν ἁρμάτων.
|
5 |
|
6 |
- κρηπῖδες·
- πανταχοῦ κεκρηπιδωμένοι ἄνδρες· λέγει δὲ τοὺς ἐν τῇ πόλει στρατιώτας.
ἡ δὲ ὁδὸς πολλή.
Gorgo wird von ihrer Dienerin Eutychis begleitet. Unterwegs sehen
sie alexandrinische (makedonische) Fußsoldaten, die eine besondere
Art Stiefel tragen, und alexandrinische Reiter, für die die Chlamys,
der eigentliche Reitermantel, charakteristisch ist.
|
7 |
- ἑκαστέρω
- ἑκαστέρω δὲ ἀντὶ τοῦ πορρ<ωτέρ>ω.
|
8 |
- ταῦθ' ὁ πάραρος·
- ἡ Πραξινόα ταῦτά φησι περὶ τοῦ ἰδίου ἀνδρός, ὅτι μακρὰν ἐμισθώσατο
τὴν οἰκίαν. πάραρος δὲ ὁ παρηρμένος τὴν γνώμην.
- πάραρος·
- ἀνάρμοστος, ὁ ἀχρήσιμος καὶ μάταιος ἐκ μεταφορᾶς τῶν παρηόρων
ἵππων, οἵτινες οὐ τῷ ζυγῷ χρησιμεύουσιν.
|
9 |
- ἰλεός
- ἰλεὸς δὲ ὁ φωλεὸς ἀπὸ τοῦ τὰ ἑρπετὰ ἐνειλεῖσθαι ἐν αὐτῷ.
|
10 |
- ποτ' ἔριν
- "mir zum Trotz"
- φθονερόν
- φθονερὸν δὲ ἀντὶ τοῦ φιλόνεικον.
|
11 |
|
12 |
- τῶ μικκῶ παρεόντος
- "puero praesente". μίκκος = μικρός
|
13 |
- θάρσει, Ζωπυρίων, γλυκερὸν τέκος·...
- πρὸς τὸ τέκνον ταῦτα.
- ἀπφῦν
- οὕτως τὸν πατέρα καλοῦσιν, ἤδη δὲ ἀπὸ τούτου καὶ τὸν πρεσβύτην.
ἀπφῦς δὲ ὁ πατήρ, ἀφ' οὗ οἱονεί τις πέφυκε· λέγεται ὑποκοριστικῶς.
|
14 |
- ναὶ τὰν πότνιαν (bei der Herrin, bei der Heiligen)
- ναὶ μὰ τὴν θεόν, ναὶ μὰ τὴν Κόρην (Persephone). εὖ δὲ τὸ τὰς
Συρακοσίας ταύτην ὀμνύναι· φασὶ γὰρ τὸν Δία τῇ Περσεφόνῃ τὴν Σικελίαν
δωρήσασθαι.
|
15
|
- ἀπφῦς μὰν τῆνος ...
- ἡ Πραξινόα φησὶ τὸν ἄνδρα μεμφομένη. ὁ ἀπφῦς οὖν, φησίν, ὡς
λόγῳ εἰπεῖν, τρισκαιδεκάπηχυς ὑπάρχων ἀνήρ, ὅτε ἠγόραζε πρώην
ἐν τῇ πανηγύρει νίτρον καὶ φῦκος, ἅλας ἀγοράσας ἤνεγκεν ἡμῖν ὡς
νίτρον <ἅλας> αὐτῷ δεδωκότος τοῦ πωλοῦντος. διὸ ἐπισκώπτει
αὐτοῦ τὸ μέγεθος καὶ τὴν ἄνοιαν.
Dinon brachte statt Sodasalz und Schminke gewöhnliches Salz heim.
Also unterstellt ihm die Frau Dummheit, gleichgültig ob zu Recht
oder lügnerisch.
Dazu passt, dass sie ihn einen riesengroßen Lümmel schimpft; denn
der "Dreizehnellige" bedeutet einen Schöps, in dessen
großem Leib kein Körnchen Salz ist ("so dumm wie lang").
- ἀπὸ σκανᾶς
- σκηνὴ λέγεται, παρόσον ἐν ταῖς πανηγύρεσι σκηνὰς ἐποίου οἱ πωλοῦντες.
Zelt oder Hütte meint die Verkaufsbuden (Stand, Kiosk)
der Kaufleute.
Schminke, eigentlich Meertang, ebenso wie Natron oder
Sodasalz, Mennig usw. zum Rotschminken gebraucht.
|
16 |
|
17 |
|
18 |
- χὡμός
- ἡ Γοργὼ ἐπὶ τοῖς ὁμοίοις μεμφομένη τὸν οἰκεῖον ἄνδρα φησί· καὶ
ὁ ἐμὸς ἀνὴρ Διοκλείδας ἑπτὰ δραχμῶν ἠγόρασε <πέντε> ποκάρια
γεγηρακότων προβάτων. οὐκ ἔρια, ἀλλ' ἔργον ἐπ' ἔργῳ διὰ τὸ δὶς αὐτὰ πλύνεσθαι.
Diokleides bezahlte, wenn es wahr ist, die (obendrein schlechte)
Wolle von fünf Schafen mit je sieben Drachmen; ein enormer Preis,
da ein Schaf in Alexandreia etwa 10 Drachmen kostete.
|
19 |
- κυνάδας
- κυνάδας δὲ οἷον κύνεια, τραχέα.
|
20 |
|
21 |
- ἀλλ' ἴθι τὠμπέχονον·
- τὸ περιβόλαιον, τὸ ἱμάτιον.
Praxinoa empfängt ihre Freundin in einem hemdartigen Unterkleid,
das v. 31 erwähnt ist. Nachher zieht sie darüber ihr Spangenkleid
an, indem sie es festnestelt, den dorischen Chiton. Über diesen
kommt als drittes Stückein Überwurf, das Mäntelchen, das v. 69
als Sommerkleid erscheint.
- καὶ τὰν περονατρίδα
- τὸ πέπλον καὶ ἔνδυμα (...) ὅπερ πρῶτον ὑπεζώννυντο ὡς αἱ Μακεδονίτιδες.
εἴρηται δὲ ἀπὸ τοῦ περονᾶσθαι καὶ τῆς ἐπωμίδος ἐπιλαμβάνεσθαι.
|
22 |
- βᾶμες
- ἐς τὰ πλούσια βασίλεια πορευθῶμεν τοῦ·Πτολεμαίου.
|
23 |
|
24 |
|
25
|
- ὧν εἶδες δὲ καὶ ὧν εἶπας
- ἀντὶ τοῦ· ἐξ ὧν εἶδες καὶ ἐξ ὧν ἐθεάσω, ἐκ τούτων διηγήσαιο
ἂν τῷ μὴ θεασαμένῳ.
|
26 |
- Stets haben die Müßigen Festtag.
- Praxinoa will damit sagen, sie sei nicht so ungebunden wie Gorgo,
sondern durch die Haushaltung und die Sorge um ihren Knaben sehr
in Anspruch genommen.
|
27 |
- Εὐνόα, αἶρε τὸ νᾶμα
- ἡ Πραξινόα φησὶ πρὸς τὴν δούλην ἐν ἤθει· ὦ Εὐνόα, ἄρασα τὸ νᾶμα
ὡς καὶ πρώην <ἐς μέσον> αὐτὸ <θές.> θέλει δὲ εἰπεῖν·
μὴ ἀμελῶς εἰς τὸ μέσον αὐτὸ θήσεις.
- αἰνόθρυπτε
- κενόδοξε, ἐπὶ κακοῖς.
|
28 |
|
29 |
|
30
|
- ἅδ' εἰς νᾶμα φέρει
- ἀντὶ τοῦ· ἴδε εἰς ποῖον ἀγγεῖον τὸ νᾶμα φέρει.
|
31 |
|
32 |
- ὁκοῖα θεοῖς
- ἀντὶ τοῦ· εἴτε καλῶς εἴτε κακῶς.
|
33 |
- κλάξ
- ἡ κλεὶς Δωρικῶς.
- In der Kleidertruhe bewahrt Praxinoa das Festkleid, das sie
jetzt anlegt.
|
34 |
- τὸ καταπτυχές
- τὸ δίπτυχον ἐμπερόνημα καὶ διπλοῦν. λέγοι δ' ἂν τὴν διπλοΐδα,
ἣν ῞Ὅμηρός φησι "δίπλακα μαρμαρέην" (Hom.Il.3,126).
|
35
|
- κατέβα τοι
- ἀντὶ τοῦ· διὰ πόσου σοι ἀπὸ τοῦ ἱστοῦ καθῃρέθη <κα>ὶ
οἷον ἐξυφάνθη;
Sie hat das Kleid selbst gewebt, nur den Stoff dazu gekauft, aber
sehr feinen und kostspieligen, wobei nicht nur die Güte der Wolle,
sondern auch die Eleganz der Färbung, die Spangen und anderes
ausschlaggebend ist.
- ἀφ' ἱστῶ
- ... ἢ διὰ πόσης ἐξόδου κέκοπται ἀπὸ τοῦ ἱστοῦ;
|
36 |
- καθαροῦ μνᾶν
- πλέον ἠνάλωσα, φησίν, ἢ δυοῖν μνῶν καθαροῦ ἀργυρίου.
|
37 |
|
38 |
- τοῦτό κα εἶπας
- τοῦτο ἀληθὲς εἶπας, ὅτι κατὰ γνώμην μοι ἐξυφάνθη. εἶτα ἀντιστρέφει
τὸν λόγον πρὸς τὴν θεράπαιναν.
|
39 |
- καὶ τὰν θολίαν
- καὶ τὸ σκιάδειον εὐκόσμως ἐπίθες. εἴρηται δὲ ἀπὸ τοῦ θόλῳ ἐοικέναι.
οἱ δὲ Ἀττικοὶ τὸ σκιάδειον σκίρον καλοῦσι.
|
40
|
- Μορμώ, δάκνει ἵππος
- ἀπέστρεψε πάλιν τὸν λόγον πρὸς τὸ παιδίον <τ>ὸ κλαῖον.
- Μορμώ
- εἰς κατάπληξιν τοῦτο ἔταττον, ὅθεν καὶ τὰ προσωπεῖα μορμολύκεια
ἔλεγον.
- [ἵππος] Μορμώ
- Λάμια βασίλισσα Λαιστρυγόνων ἡ καὶ Γελλὼ λεγομένη δυστυχοῦσα
περὶ τὰ ἑαυτῆς τέκνα ὡς ἀποθνήσκοντα ἤθελε καὶ τὰ λειπόμενα φονεύειν.
|
41 |
|
42 |
- Phrygerin
- die phrygische Amme.
|
43 |
Sie soll den Hund hereinrufen, der die
Tür bewacht, die vom Vorhof auf die Straße führt; dann soll sie diese
Tür verschließen. |
44 |
Praxinoa und Gorgo und ihre Mägde Eunoa
und Eutychis treten auf die Straße und gehen zur Residenz. |
45
|
|
46 |
- πολλά τοι ὦ Πτολεμαῖε
- τὸν Φιλάδελφον λέγει.
Es handelt sich um Prolemaios II. Philadelphos, der seine Eltern
Ptolemaios I. Soter (oder Lagu) und Berenike unter die Götter
versetzt hatte. Der Sinn der Stelle: "Seitdem du die Regierung
angetreten hast."
|
47 |
- ἐξ οὗ ἐν ἀθανάτοις ὁ τεκών
- τὸ δὲ "ἐξ οὗ ἐν ἀθανάτοις ὁ τεκών" ἀντὶ τοῦ· ἐξ οὗ
ὁ πατήρ σου ἀπεθεώθη, ὁ Σωτὴρ Πτολεμαῖος, ὅς ἦν πατὴρ Φιλαδέλφου.
|
48 |
- Αἰγυπτιστί
- πρὸς τοῖς ἄλλοις σου καλοῖς ἔργοις καὶ τοῦτο. οὐκέτι γὰρ κακοῦργός
τις λυμαίνεται τὸν παριόντα ἐξαπατήσας Αἰγυπτιστί· ἠπάτων γὰρ
πολυπείρως παίζοντες κακὸν παίγνιον <οἱ Αἰγύπτιοι>.
- Αἰγυπτιστί
- παραλογισμοῖς Αἰγυπτιακοῖς. ἀπατηλοὶ γὰρ οἱ Αἰγύπτιοι, ὡς καὶ
Αἰσχύλος (fgm. 373 Νauck) φησί· "δεινοὶ πλέκειν τοι μηχανὰς
Αἰγύπτιοι."
|
49 |
- κεκροτημένοι
- ἀντὶ τοῦ διερραπισμένοι, ἐθάδες πανούργων ἔργων. ἡ δὲ μεταφορὰ
ἀπὸ τοῦ κεκροτημένου χαλκοῦ. καὶ Σοφοκλῆς (fgm. 827 Νauck) "πάνσοφον
κρότημα, Λαέρτου γόνος."
- ἐξ ἀπάτας κεκροτημένοι
- ex fraude et fallaciis conflati
|
50
|
- ἀλλάλοις ὁμαλοί
- εἰς μίαν συμβουλὴν ὄντες.
|
51 |
- ἡδίστα Γοργώ
- ἀντὶ τοῦ· ὦ γλυκεῖά μοι Γοργώ, τί ἄρα ἡμῖν ἔσται; εὐλαβοῦνται
γὰρ θεασάμεναι τοὺς πολεμικοὺς ἵππους πομπεύοντας.
|
52 |
- φίλε
- τοῦτο πρός τινα τῶν ἐπιβεβηκότων τοῖς ἵπποις φησὶν ἐν τῷ πλήθει.
|
53 |
- κυνοθαρσής
- ἀναίσχυντος.
|
54 |
- διαχρησεῖται τὸν ἄγοντα
- διαφθερεῖ τὸν ἱπποκόμον ἢ τὸν ἡνίοχον.
|
55
|
|
56 |
|
57 |
- τοὶ δ' ἔβαν
- οἱ δὲ ἵπποι κεχωρήκασιν εἰς ὃν ἔδει τόπον. τὸ δὲ καὐτὰ
συναγείρομαι ἀντὶ τοῦ· ἀνακτῶμαι ἐμαυτὴν ἀπὸ τῆς ταραχῆς. ψυχρὸν δὲ ὄφιν λέγει τὸν ψυχροποιόν.
|
58 |
|
59 |
|
60 |
Sie sind in die Nähe des königlichen Palastes gekommen, und Gorgo
fragt eine Alte, die von dort zurückkehrt.
- ἐξ αὐλᾶς, ὦ μᾶτερ
- ἡ Γοργώ φησι πρὸς γραῦν τινα· λέγε ἡμῖν, ὦ μῆτερ, εὐμαρὲς εἰσελθεῖν;
ἡ δέ φησι· πειράθητε καὶ εἰσελεύσεσθε εἰς τὴν τῶν βασιλείων αὐλήν.
- ὦ μήτηρ
- ἡ Γοργώ φησι πρός τινα πρεσβῦτιν ὡς ἐκ τῆς αὐλῆς καὶ τῶν βασιλείων
ἐρχομένην· ἆρα ἔστιν ἡμῖν εὐκόλως εἰσελθεῖν; ἡ δέ φησι· πειράθητε
καὶ εἰσελεύσεσθε· οἱ γὰρ Ἀχαιοὶ πειραθέντες εἰσῆλθον εἰς τὴν Ἴλιον.
Sie sind in die Nähe des königlichen Palastes gekommen, und Gorgo
fragt eine Alte, die von dort zurückkehrt.
|
61 |
|
62 |
|
63 |
- χρησμὼς ἁ πρεσβῦτις
- ἡ Γοργώ φησιν, ὅτι χρησμοὺς ἀποφοιβάσασα ἡ γραῦς ἀπῆλθεν.
|
64 |
- πάντα γυναῖκες ἴσαντι
- <ἴσασι>, ὅπως ὁ Ζεὺς τῇ Ἥρᾳ λάθρα συνῆλθεν. Ὅμηρος (Hom.Il.14,296)·
"εἰς εὐνὴν φοιτῶντε φίλους λήθοντο τοκῆας". Ἀριστοκλῆς
δὲ ἐν τῷ περὶ τῶν Ἑρμιόνης ἱερῶν ἰδιωτέρως ἱστορεῖ περὶ τοῦ Διὸς
καὶ [τοῦ τῆς] Ἥρας γάμου. τὸν γὰρ Δία μυθολογεῖται ἐπιβουλεύειν
τῇ Ἥρᾳ μιγῆναι, ὅτε αὐτὴν ἴδοι χωρισθεῖσαν ἀπὸ τῶν ἄλλων θεῶν.
βουλόμενος δὲ ἀφανὴς γενέσθαι καὶ μὴ ὀφθῆναι ὑπ' αὐτῆς τὴν ὄψιν
μεταβάλλει εἰς κόκκυγα καὶ καθέζεται εἰς ὄρος, ὃ πρῶτον μὲν Θόρναξ
ἐκαλεῖτο, νῦν δὲ Κόκκυξ. τὸν δὲ Δία χειμῶνα δεινὸν ποιῆσαι τῇ
ἡμέρᾳ ἐκείνῃ· τὴν δὲ Ἥραν πορευομένην μόνην ἀφικέσθαι πρὸς τὸ
ὄρος καὶ καθέζεσθαι εἰς αὐτό, ὅπου νῦν ἐστιν ἱερὸν ῞Ηρας τελείας.
τὸν δὲ κόκκυγα ἰδόντα καταπετασθῆναι καὶ καθεσθῆναι ἐπὶ τὰ γόνατα
αὐτῆς πεφρικότα καὶ ῥιγῶντα ὑπὸ τοῦ χειμῶνος. τὴν δὲ Ἥραν ἰδοῦσαν
αὐτὸν οἰκτεῖραι καὶ περιβαλεῖν τῇ ἀμπεχόνῃ. τὸν δὲ Δία εὐθέως
μεταβαλεῖν τὴν ὄψιν καὶ ἐπιλαβέσθαι τῆς Ἥρας. τῆς δὲ τὴν μίξιν
παραιτουμένης διὰ τὴν μητέρα, αὐτὸν ὑποσχέσθαι γυναῖκα αὐτὴν ποιήσασθαι.
καὶ παρ’ Ἀργείοις δέ, οἳ μέγιστα τῶν Ἑλλήνων τιμῶσι τὴν θεόν,
τὸ δὲ ἄγαλμα τῆς Ἥρας ἐν τῷ ναῷ καθήμενον ἐν τῷ θρόνῳ τῇ χειρὶ
ἔχει σκῆπτρον, καὶ ἐπ’ αὐτῷ τῷ σκήπτρῳ κόκκυξ.
Zeus und Hera vermählten sich nach Homer ohne das Wissen ihrer
Eltern.
|
65 |
|
66 |
|
67 |
- Εὐτυχίδος
- εἰκὸς τὴν Εὐτυχίδα Γοργοῦς εἶναι θεράπαιναν.
|
68 |
- ἀπρὶξ ἔχε
- ἀντὶ τοῦ ἐμπεφυκότως, ὥστε μὴ διαπρῖσαι τὴν συμφυΐαν.
|
60 |
|
70
|
|
71 |
|
72 |
|
73 |
|
74 |
- κεἰς ὥρας
- ἀντὶ τοῦ· καὶ εἰσαεὶ ἐν καλῷ εἴης περιστέλλων καὶ τημελούμενος ἡμῶν.
|
75 |
|
76 |
- ἄγ', ὦ δειλαία
- ἄγ', ὦ δειλαία, βιάζου καὶ σὺ καὶ ὤθει, ὥστε σε εἰσελθεῖν. ἔπειτα
εἰσελθούσης αὐτῆς φησι· "κάλλιστ', ἐνδοῖ πᾶσαι".
|
77 |
- ὁ τὰν νυὸν εἶπ' ἀποκλάξας
- ὡς παροιμίας οὔσης. ἀποκλείσας τὴν νύμφην τις "καλῶς τά
γε ἔνδον ἡμῖν ἔχει" φησί· διὸ καὶ ἡ Γοργὼ οὕτως ἐπεφώνησεν.
|
78 |
|
79 |
- Situation
- Zuerst verweilen ihre Blicke auf den mit farbigen Bildern prangenden
Gewändern des Adonis und der Aphrodite, dann auf Adonis selbst,
dessen Ruhebett in einem königlichen Prunkgemach steht.
- θεῶν περονάματα
- ἢ ἔργα θεῶν ἢ φορεῖσθαι ὑπὸ θεῶν ἄξια.
|
80
|
- Ἀθαναία
- Athena wird als Meisterin im Weben und Spinnen angerufen.
- ἔριθοι
- ἢ ὑπουργοὶ ἢ ἐριουργοί.
|
81 |
Es handelt sich natürlich nicht um Gemälde,
sondern um gewebte Schilderungen von täuschender Wahrheit in Ausdruck
und Bewegung. |
82 |
- ὡς ἔτυμ' ἑστάκαντι
- ἀντὶ τοῦ· ὡς ζῶντά εἰσι καὶ οὐχ ὡς ἐνυφαντά.
|
83 |
|
84 |
|
85 |
|
86 |
- ὁ τριφίλατος
- ὁ πολυφίλητος ὡς καὶ παρ' ῾Ομήρῳ (Hom.Il.8,488)
"ἀσπασίη τρίλλιστος". ἢ ὅτι ὑπὸ τριῶν ἐφιλήθη· Διός,
Ἀφροδίτης καὶ Περσεφόνης.
- κἠν Ἀχέροντι
- ἐν ἅδῃ
|
87 |
- παύσασθ' ὦ δύστανοι
- παύσασθε, φησίν, ὦ ἐπίπονοι, ἄπειρα λαλοῦσαι. τοῦτο δέ φησί
τις παρεπόμενος καὶ ἀγανακτῶν ἐπὶ τῇ ἄγαν αὐτῶν ἀδολεσχίᾳ. διὸ
καὶ ἐπιτιμᾷ αὐταῖς ὡς τὰ κατὰ μέρος τῶν εἰκόνων ἀνερευνώσαις.
εἶτα πρὸς ἑαυτὸν ἐπιστρέφων· τρυγόνες διαφθεροῦσι Δωρίζουσαι πάντα.
τὸ γὰρ πλατυάσδοισαι τοιοῦτόν ἐστιν, ὅτι πλατυστομοῦσιν
οἱ Δωριεῖς τὸ α πλεονάζοντες· ἐκκναισεῦντι δὲ ἀντὶ τοῦ διαφθεροῦσιν.
|
88 |
Geschwätziger als eine Turteltaube, sagt
Menander. Das dorische Idiom ist für seine Breitheit bekannt. |
89 |
- μᾶ
- ἀγανάκτησις Συρακουσίων τὸ μᾶ.
|
90
|
- πασάμενος
- κτησάμενος δούλους
|
91 |
- Κορίνθιαι εἰμές·
- Κορινθίων γὰρ ἄποικοί εἰσιν οἱ Συρακόσιοι· Κορίνθιος δὲ καὶ
ὁ Βελλεροφόντης.
Syrakus ist Pflanzstadt von Korinth oder Ephyra, daher die "ephyräische
Stadt" (Theokr.eid.16,83)
|
92 |
- Βελλεροφῶν
- Der schöne Bellerophon war Sohn des korinthische Königs Glaukos
und Enkel des Sisyphos; er war der Sieger über die Chimaira und
war der Reiter des Pegasos. Gorgo nennt ihn solz als ihren Landsmann.
- Πελοποννασιστί
- τὴν γὰρ Πελοπόννησον ᾤκισαν οἱ Δωριεῖς οἱ σὺν Ἡρακλείδαις.
|
93 |
|
94 |
- Melitodes
- Eigentlich die "Honigartige". Eine euphemistische
Benennung der Persephone.
- μὴ φυῆ, Μελιτῶδες
- ἀντὶ τοῦ· μηδεὶς γένοιτο, ὦ Περσεφόνη, ἄλλος ἡμῶν κύριος. Μελιτώδη
δὲ τὴν Περσεφόνην φησὶ κατ' ἀντίφρασιν ὡς καὶ Κόρην ἢ διὰ τὸ τὰς
ἱερείας αὐτῆς καὶ τῆς Δήμητρος μελίσσας λέγεσθαι.
- Μελιτῶδες
- ὦ Περσεφόνη. κατὰ ἀντίφρασιν· πολλὰ γὰρ τὰ ἐν Ἅιδῃ πικρά. διὰ
μέσου ἐπιφώνημα.
|
95 |
- Bis auf den einen
- nämlich den König Ptolemaios.
- κενεὰν ἀπομάξῃς
- μή μοι κενὸν τὸ μέτρον ἀποψήσῃς.
"Einen leeren Scheffel abstreichen": Bezeichnung einer
eitlen, sinnlosen Arbeit
|
96 |
|
97 |
- ἡ τῆς Ἀργείας θυγάτηρ
- ἄδηλον, τίς ἡ ποιήτρια αὕτη· ἔνιοι δὲ Ἀργείας αὐτήν φασιν εἶναι
θυγατέρα ὁμώνυμον τῇ μητρί, εἶναι δ' ἐκείνην Σικυωνίαν.
|
98 |
|
99 |
|
100
|
- Golgoi, Idalion, Eryx
- Drei Stätten des Aphroditekultes: Golgoi und Idalion auf Kypros,
Eryx (Berg und Stadt) auf Sizilien.
- δέσποιν’ ἃ Γολγώς
- πόλις Κύπρου ὠνομασμένη ἀπὸ Γολγοῦ τοῦ Ἀδώνιδος καὶ Ἀφροδίτης. Ἰδάλιον δὲ πόλις Κύπρου. Ἔρυξ δὲ πόλις Σικελίας ἀπὸ Ἔρυκος τοῦ Βούτου καὶ Ἀφροδίτης τὸ δὲ χρυσῷ
παίζουσ’ Ἀφροδίτα τοιοῦτον ἴσως ἐστίν, ὅτι οἱ ἐρῶντες
χρυσῷ πείθουσι τὸ ἐρώμενον.
|
101 |
Aphrodite erfreut sich an goldenem Schmuck
und Spielzeug |
102 |
|
103 |
- μηνὶ δυωδεκάτῳ
- τινὲς δι’ ἑξαμήνου φασὶν ἀνέρχεσθαι τὸν Ἄδωνιν.
- Horen
- Die Horen, Töchter des Zeus, sind hier zunächst als Göttinnen
der Jahreszeiten aufgefasst, besonders aber der Reifezeit. Ihre
Langsamkeit kommt daher, dass auch das Reifen Zeit braucht.
- μαλακαί
- μαλακούς φησιν ἔχειν πόδας τὰς Ὥρας, ἐπεὶ τὸ ἔαρ μαλακόν.
|
104 |
|
105 |
|
106 |
- Dione
- nach Homer war sie von Zeus die Mutter der Aphrodite. Geläufiger
ist die Version, dass Aphrodite als "Schaumgeborene"
aus dem Meer entstiegen ist.
- ἀθανάταν ... ἐποίησας
- τὴν γὰρ μητέρα Βερενίκην καὶ τὸν πατέρα Πτολεμαῖον ἀπεθέωσεν.
Βερενίκην δὲ λέγει τὴν τοῦ Σωτῆρος γυναῖκα, μητέρα δὲ τοῦ Φιλαδέλφου
καὶ Ἀρσινόης.
- Berenike
- mit Ptolemaios vermählt, Mutter des Ptolemaios II. Von Aphrodite
wurde sie zur beisitzenden Göttin erhoben.
|
107 |
|
108 |
Durch die Ambrosia wird die Unsterblichkeit
verliehen. |
109 |
- τὶν δὲ χαριζομένα
- ἀντὶ τοῦ σοί, φησίν, ἀντιχαριζομένη ἡ τῆς Βερενίκης θυγάτηρ
Ἀρσινόη, ἀνθ’ ὧν ἀθάνατον ἐποίησας τὴν μητέρα.
|
110
|
|
111 |
- ἀτιτάλλει
- ἐπεὶ τὴν πρόβασιν εἰς αὔξησιν ποιεῖ.
- ἀτιτάλλω
- ἐκ τοῦ α στερητικοῦ μορίου καὶ τοῦ ταλάσσω τὸ κοπιῶ. σημαίνει
δὲ τὸ ἀναπαύω καὶ μὴ διὰ κόπου ταλαίνω. ἢ ἀπὸ τοῦ ᾄττω τὸ ὁρμῶ
καὶ τοῦ ἅλλω τὸ πηδῶ, καὶ σημαίνει τὸ αὐξάνω.
|
112 |
- ὅσα δρυός
- πάντα, φησί, τὰ ἀκρόδρυα παρατίθεται τῷ Ἀδώνιδι ἀπὸ παντοίας
ἰδέας ὀπωρῶν. εἰώθασι γὰρ ἐν τοῖς Ἀδωνίοις πυροὺς καὶ κριθὰς σπείρειν
ἔν τισιν ὀστρακίοις καὶ τοὺς φυτευθέντας κήπους Ἀδωνείους προσαγορεύειν.
|
113 |
Beim Adonisfest wurden in Töpfen (Körben)
bald aufgehende und sofort verwelkende Pflanzen gezogen. Diese "Gärten
des Adonis" symbolisieren sein kurzes Leben. |
114 |
- Syrische Salbe
- passt zu dem Syrer Adonis.
- χρύσει’ ἀλάβαστρα
- ἀλάβαστρα σκεύη μύρων δεκτικά, πλαθάναι δέ,
ἐν οἷς διαπλάττουσι τοὺς ἄρτους.
|
115 |
Kuchen aus Mehl und Honig, mit Blumen vermischt,
in Öl gebacken. |
116 |
- ἄνθεα
- τὸ δὲ ἄνθεα τὰ ἐπιπάσματα τῶν ἄρτων· λέγοι δ' ἂν τὰ σήσαμα.
|
117 |
- ὅσσα τ' ἀπὸ γλυκερῶ
- ἀντὶ τοῦ πλακοῦντες διάφοροι.
|
118 |
|
119 |
- χλωραὶ δὲ σκιάδες
- σκιάδες καὶ καλύβαι ἀνήθων αὐτῷ τῷ καρπῷ καταβριθόμεναι γεγόνασιν.
Es ist eine wirkliche Laube, in der das Bildnis des Adonis liegt.
Bei den Eroten und den fliegenden Adlern handelt es sich um Automaten.
|
120
|
- οἱ δέ τε κῶροι
- τὰς καλύβας, φησίν, ὑπερπέτονται οἱ Ἔρωτες ὡς οἱ νεοσσοὶ τῶν
ἀηδόνων.
|
121 |
|
122 |
|
123 |
- ὦ ἔβενος
- τὴν λοιπὴν κόσμησιν τὴν βασιλικὴν θαυμάζει.
Ganymedes aus Elfenbein, sein Kleid aus Gold, die Adler aus Ebenholz.
|
124 |
- αἰετοί
- ὡς πεποικιλμένων ἀετῶν ἐλεφαντίνων καὶ βασταζόντων τὸν Γανυμήδην.
|
125 |
- πορφύρεοι δὲ τάπητες
- ὡς μαλακῶν ταπήτων ὑπεστρωμένων τῇ κλίνῃ τῆς Ἀφροδίτης· οὕς
φησιν ὑπὸ τῆς Μιλήτου καὶ Σάμου ῥηθήσεσθαι μαλακωτέρους ὕπνου
διὰ τὸ παρ' αὐτοῖς εἰς κάλλος τὰ στρώματα γίνεσθαι.
|
126 |
- ἁ Μίλατος
- τὰ Μιλήσια καὶ Σάμια ἔρια. τὴν δὲ κατὰ ἀναστρεπτέον· ἔστι γὰρ
"κατὰ τὴν Σάμον βόσκων". ἢ οἷον καταβοσκόμενος καὶ κατανεμόμενος.
Aus der ionischen Handelsstadt Miletos kam sehr berühmte, durch
Zartheit ausgezeichnete Wolle. Auch auf der Insel Samos blühte
die Schafzucht.
|
127 |
|
128 |
- Ihn hält Kypris und sie mit den rosigen Armen Adonis
- Beide liegen auf einem Bett. Der heitere Teil des Adonisfestes
feierte die Heilige Ehe der Aphrodite mit Adonis.
|
129 |
- γαμβρός
- τὸν ἄνδρα γαμβρὸν λέγει ὡς οἱ Αἰολεῖς.
|
130
|
- τὸ φίλημ’ ἔτι
- τὸ τοῦ Ἀδώνιδος δηλαδή. οὐδέπω γὰρ κέκαρται τὰ γένεια, ὡς κεντῶσιν,
ἀλλ’ ἔτι χνοάζει.
|
131 |
|
132 |
- ἅμα δρόσῳ
- ἀντὶ τοῦ ἅμα ἡμέρᾳ· τότε γὰρ πίπτει ἡ δρόσος ἐν τῇ γῇ.
|
133 |
- οἰσεῦμες
- ἐπὶ γὰρ τὴν θάλασσαν ἐκφέροντες τὸν Ἄδωνιν ἔρριπτον ἐπ’ αὐτήν.
|
134 |
|
135 |
|
136 |
|
137 |
|
138 |
- Aias, der riesige Held mit dem Ingrimm
- gegen Odysseus und die Söhne des Atreus (weil er in der "Hoplon
krisis" übergangen wurde).
- βαρυμάνιος
- βαρείας μανίας ἀναδεδεγμένος διὰ τὸ μὴ τυχεῖν τῶν ὅπλων.
|
139 |
- εἴκατι
- εἴκοσι παίδων. τῷ ἀρτίῳ ἀριθμῷ ἀποκέχρηται ὡς καὶ Σιμωνίδης
(fgm. 49 Βergk). Ὅμηρος (Hom.Il.24,496)
ἐννεακαίδεκα λέγει.
|
140
|
- Pyrrhos
- Neoptolemos, der Sohn des Achilleus mit Deidameia.
|
141 |
- Lapithen
- Lapithen in Thessalien, Feinde der Kentauren.
- Δευκαλίωνες
- Δευκαλίωνες δὲ ἀντὶ τοῦ Δευκαλίδαι ἀπὸ Δευκαλίωνος, Θεσσαλοί·
τούτων γὰρ ἐβασίλευσεν ὁ Δευκαλίων. ἢ οἱ Λοκροί· Δευκαλίων γὰρ
ἐν Κύνῳ τῆς Λοκρίδος ᾤκησεν.
entweder Hellen und Amphiktyon, die Söhne des Deukalion oder Deukalion
selbst.
|
142 |
- Πελασγοὶ
- καὶ οἱ Πελασγοὶ οἱ τοῦ ῎Αργους ἄκροι, τουτέστιν οἱ ἐξοχώτατοι.
- Argos
- gemeint ist die Peloponnes, wo einst die Pelasger die Vormacht
hatten.
|
143 |
- ἵλαθι
- ἀντὶ τοῦ ἱλάσθητι κατὰ ἀποκοπήν, Δωρικῶς.
- καὶ ἐς νέω
- ἀντὶ τοῦ ἐς νέωτα, τουτέστιν εἰς ὥρας, εἰς νέον ἔτος.
- ἐς νέωτ'
- ἀντὶ τοῦ εἰς τὸ μέλλον.
"übers Jahr", wenn wir wieder deine Rückkehr zu den
Lebenden feiern.
|
144 |
- ἦνθες
- sc. <φίλος>
|
145 |
- ἁ θήλεια
- ἡ Γοργὼ τὴν θήλειαν ἤγουν τὴν γυναῖκα.
|
146 |
|
147 |
- καὶ ἐς οἶκον [ἀνάριστος]
- λείπει τὸ πορεύεσθαι.
- ἀνάριστος
- ἤτοι ἄσιτος.
|
148 |
- χὡνὴρ ὄξος ἄγαν
- ἀντὶ τοῦ ὀξύθυμος καὶ ἀκρόχολος.
- πεινᾶντι
- sc. <αὐτῷ>
|
149 |
- χαῖρε, Ἄδων
- χαῖρε ἄναξ und χαῖρε ἄνασσα sind sind ein häufiger Schluss
der homer. Hymnen. Dort ist der Hiat durch die Wirksamkeit des
Ϝ unauffällig. Später hat man darauf nicht mehr geachtet.
- ἀφίκευ
- ὑπόστρεψον. καὶ ὑποστρέψας εὑρήσεις ἡμᾶς χαίροντας.
|
|
|
|
|
Sententiae excerptae: Griech. zu "Theokrit" Literatur: zu "Theokrit"1179
Allen, D.C.
Three Poems on Eros (1956)
in: Effe, Theokrit, WBG 1986 (WdF 580) abe
3610
Barwick, Karl
Catulls Parzenlied, Theokrit und Vergils 8. Ecloge
Jena, 1952
3630
Blumenthal, v.
Theokritos
in: Paulys RE, II 9, Stuttgart (Metzler) 1934, Sp. 2001-2025
3620
Bowie, Ewen L.
Theocritus" Seventh Idyll, Philetas and Longus
in: CQ 35, 1985, 67-91.
444
Bowra, C.M.
Höhepunkte griechischer Literatur. Von Homer zu Theokrit
Stuttgart (Kohlhammer) 1968
1527
Dihle, A.
Griechische Literaturgeschichte
Stuttgart (Kröner, TB 119) 7/1968
3613
Dörrie, H.
Die schöne Galatea
München 1968
3627
Effe, B.
Daphnis: ein Paradigma bukolischen Funktionswandels. Die 6. Ekloge des Euricius Cordus als Dokument der Rezeption
in: Effe /Binder: Antike Hirtendichtung. Eine Einführung (2000), Anhang, S. 185-215
3626
Effe, B. / Binder, G.
Antike Hirtendichtung. Eine Einführung
Düsseldorf / Zürich (Patmos, Artemis & Winkler) 2,2000
3596
Effe, Bernd
Theokrit und die griechische Bukolik
Darmstadt, WBG (WdF 580), 1986
3600
Effe, Bernd
Die Genese einer literarischen Gattung: die Bukolik
Konstanz, Univ.-Verl., 1977
3621
Faber, Riemer
Vergil Eclogue 3.37, Theocritus 1, and Hellenistic Ekphrasis,
in: AJPh 116, 1995, 411-417.
3604
Fuchs, Hermann
Die Hylasgeschichte bei Apollonios Rhodios und Theokrit
Würzburg, 1969
3622
Garson, R. W.
Theocritan Elements in Virgil"s Eclogues
in: CQ 21, 1971, 188-203.
3598
Hatzikosta, S.
A stylistic commentary on Theocritus' idyll VII
Amsterdam, Hakkert, 1982
3601
Horstmann, Axel E. A.
Ironie und Humor bei Theokrit
Meisenheim am Glan, Hain, 1976
3629
Hunter, Richard
Theokritos
in: Der Neue Pauly 12/1, Stuttgart, Weimar (Metzler) 2002, Sp.360-364
3584
Hunter, Richard L.
Theocritus: Encomium of Ptolemy Philadelphus, text and translation with introduction and commentary
Berkeley, Calif. (u.a.), University of California Press, 2003
3582
Kirstein, Robert
Junge Hirten und alte Fischer. Die Gedichte 27, 20 und 21 des Corpus Theocriteum
3609
Koch, Hans-Hermann
Die Hylasgeschichte bei Apollonios Rhodios: Arg. I 1153 ff.; Theokrit: Eidyllion XIII; Properz: Elegie I 20; Valerius Flaccus: Arg. III 459 ff.
1955
3607
Köhnken, Adolf
Apollonios Rhodios und Theokrit, die Hylas- und Amykosgeschichten beider Dichter und die Frage der Priorität
Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1965
3617
Kuehn, Josef-Hans
Der Adressatenwechsel in Theokrits Hieron-Gedicht. Ist das id. 16 ein Wechselrahmengedicht?
Waldkirch/Brsg. (Selbstverlag) 1978
3616
Kühn,J.H.
Die Thalysien Theokrits
in: Hermes 86,1958
3603
Lembach, Kurt
Die Pflanzen bei Theokrit
Heidelberg, Winter, 1970
982
Lesky, A.
Geschichte der griechischen Literatur
Bern / München 1958; 2/1963
3623
MarinÄiÄ, Marko
Der Weltaltermythos in Catulls Peleus-Epos (c. 64), der kleine Herakles (Theokr. Id. 24) und der römische "Messianismus" Vergils
in: Hermes 129, 2001, 484-504.
3319
Marincic, M.
Der Weltaltermythos in Catulls Peleus-Epos (c. 64), der kleine Herakles ('Theokrit id. 24) und der römische ,Messianismus" Vergils
in: Herm.129/2001, 484
3624
Neumeister, Christoff
Vergils IX. Ekloge im Vergleich zu Theokrits 7. Idyll
in: Dialogos. Für Harald Patzer zum 65. Geburtstag von seinen Freunden und Schülern (Wiesbaden) 1975, 177-185.
3606
Ott, Ulrich
Die Kunst des Gegensatzes in Theokrits Hirtengedichten
Hildesheim (u.a.), Olms, 1969
3581
Petrovic, Ivana
Von den Toren des Hades zu den Hallen des Olymp. Artemiskult bei Theokrit und Kallimachos
Leiden (u.a.), Brill, 2007
3605
Posch, Sebastian
Beobachtungen zur Theokritnachwirkung bei Vergil
Innsbruck (u.a.), Wagner, 1969
3594
Reinhardt, Thomas
Die Darstellung der Bereiche Stadt und Land bei Theokrit
Bonn, Habelt, 1988
4064
Rohde, G.
Longus und die Bukolik
in: Gärtner, H. (Hg.): Beiträge, Hildesheim 1984, S.361
3583
Rosenmeyer, Thomas G
The green cabinet. Theocritus and European pastoral lyric
Bristol, Bristol Classical Press, 2004
3587
Rossi, Laura
The epigrams ascribed to Theocritus, a method of approach
Leuven (u.a.), Peeters, 2001
3593
Rossi, Mary Ann
Theocritus' Idyll XVII, a stylistic commentary
Amsterdam, Hakkert, 1989
3574
Rumpf, L.
Bukolische Namen bei Vergil und Theokrit. Zur poetischen Technik des Eklogenbuchs
in: Rh.Mus.142,1999,S.157-175
3618
Schmidt, Ernst A.
Bukolische Leidenschaft oder über antike Hirtenpoesie
Frankfurt/M., Lang, 1987
3595
Schmidt, Ernst August
Bukolische Leidenschaft oder Über antike Hirtenpoesie
Frankfurt am Main (u.a.), Lang, 1987
3625
Segal, Charles Paul
Alphesiboeus" Song and Simaetha"s Magic: Virgil"s Eighth Eclogue and Theocritus"s Second Idyll
in: GB 14, 1987, 167-85.
3589
Seiler, Mark Andreas
PoiÄ“sis poiÄ“seÅs, alexandrinische Dichtung kata lepton in strukturaler und humanethologischer Deutung (Kall.fr.254-268, Theokr.1,32-54, Theokr.7, Theokr.11, Theokr.25
Stuttgart, Teubner, 1997
3591
Stanzel, Karl-Heinz
Liebende Hirten. Theokrits Bukolik und die alexandrinische Poesie
Stuttgart (u.a.), Teubner, 1995
3597
Theokrit / Ebener, F.
Sämtliche Dichtungen, übertr. und hrsg. von Dietrich Ebener
Leipzig, Insel-Verlag, 2,1983
3585
Theokrit / Effe, Bernd (Hg.)
Theokrit, Gedichte, griechisch-deutsch. Heraussgegeben und übersetzt von Bernd Effe
Darmstadt, WBG (Sammlung Tusculum), 1999
3586
Theokrit / Fritz, F.P. (Hg.)
Theokrit, Gedichte, griechisch-deutsch, ed. F.P.Fritz
Darmstadt, WBG (Sammlung Tusculum), 1,1970
3628
Theokrit / Fritzsche
Theocriti Idyllia commentariis criticis atque exegeticis instruxit Ad.Th.Arm.Fritsche (accedunt adnotationes selectae Chr. Wordsworthii)
Leipzig, (Pernitzsch) 1965, 1968; (Teubner) 2,1870
3631
Theokrit / Fritzsche
Theokrits Idyllen, mit deutschen Erklärungen von Ad.Th. Hermann Fritzsche.
Leipzig (Teubner), 2,1869
3592
Theokrit / Gow, S.F.
Theocritus, ed. with a transl. and commentary by A. S. F. Gow
Vol. 1: Introduction, text, and translation
Vol. 2: Commentary, appendix, indexes, and plates
Cambridge, 2.Aufl., 5.Ndr. – 1992
3588
Theokrit / Hunter, Richard Lawrence
Theocritus, a selection, idylls 1, 3, 4, 6, 7, 10, 11 and 13
Cambridge (u.a.), Cambridge University Press, 1999
3602
Theokrit / Roger James Cholmeley (Hg.)
The idylls of Theocritus : with introd. and notes
London 1919. Ndr.: Freeport, N.Y., Books for Libraries Press, 1971
3608
Theokrit / Rumpel, Johannes
Lexicon Theocriteum
Leipzig, 1879. – Ndr. Hildesheim, Olms, 1961
3590
Theokrit / Sens, Alexander
Theocritus, Dioscuri (Idyll 22), introduction, text and commentary
Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1997
3612
Theokrit / Zimmermann, F.
Die Idyllen des Theokritos, übersetzt und erläutert von Friedrich Zimmermann
Stuttgart, Metler, 1859
3619
Wendel, Carl (Hg.)
Scholia in Theocritvm vetera
Stutgardiae, Teubner 1967 (Ed. stereotypa ed. 1 (1914))
3599
White, Heather
Theocritus' idyll XXIV, a commentary
Amsterdam, Hakkert, 1979
© 2000 - 2024 - /Grie/theokr/eid15kom.php - Letzte Aktualisierung: 30.12.2020 - 10:10 |